BKSE hírek

A különböző csapatsportokban való részvétel nemcsak fizikai, hanem mentális kihívást is jelent, ahol a győzelmek és a vereségek egyaránt a fejlődés részei. Az elmúlt időszak mérkőzései rávilágítottak arra, hogy a kitartó munka és a közös célok elérése mind egyéni, mind csapatszinten komoly eredményeket hozhat. Az utánpótlás és felnőtt korosztályok küzdelmei, legyen szó gyors reakciókat és csapatmunkát igénylő sportokról, mind az összeszokottságot és a játék iránti elkötelezettséget tükrözik. Ezek a találkozók nemcsak az eredményekről, hanem a tanulásról és az egymásért való küzdelemről is szólnak.

Kézilabda

LU14

Vasárnap LU14-es csapatunk két mérkőzést játszott. Az első meccsen a Szigetszentmiklós ellen 17-12-es vereséget szenvedtünk, de a végjátékban szép megoldásokkal rukkoltunk elő, ami bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Ha ezt a játékot folytatjuk, jó esélyünk lesz a győzelemre. A második mérkőzésen a Gyömrő ellen egy szakaszban sikerült meglepni ellenfelünket, és bár nem nyertünk, örömünkre szolgál, hogy nem szenvedtünk nagyarányú vereséget. A csapat jó úton halad a munkában, ami reményt ad a további fejlődésre.  

Női ifi

Ifjúsági csapatunk az Alsónémedi csapatát fogadta hazai környezetben. Már a mérkőzés elején is látszódott a tempó béli különbség a két csapat között, így a végén sikerült nagyarányú győzelmet aratnunk. Rengeteg labdát szereztünk és a lerohanásainkat is rendre sikerült gólra váltani. 

Végeredmény: Gyáli BKSE- Alsónémedi Sportegyesület 40-23

Női felnőtt

Felnőtt csapatunk az előző heti teljesítménye után, bizakodva érkezett Vecsésre. Nem sikerült a bravúr, körülbelül 10-12 percig tudtok tartani a lépést. Rendet kell tennünk a fejekben.

Végeredmény: Vecsés SE- Gyáli BKSE 44-18

Gólszerzők: Fehér 2, Tajthy 2, Orbán 1, László 2, Bocskai 1, Czirják 1, Kaizer 1, Lízer 5, Tomoriné Kamper 3

Kosárlabda

Apródok

Eddig minden évünk arról szólt, hogy meglegyünk, elinduljunk. Idén végre, sokan vagyunk, sok olyan, aki bevethető, erre mi történik? Megviccel a rendszer….s, aki meg van (így is bőven) épp másfele jár, abbahagyja a kosárlabdát (ezt ki érti, mikor már végre tud is valamit, ügyes is, és végre a saját korosztályában bizonyíthatná ügyességét) vagy sérült, vagy beteg.

Ilyen előzmények közepette sikerült szinte az utolsó pillanatra összekovácsolni azt a nyolcast, akikkel megnyitottuk a szezont. Minden fordulóban három fontos elemét a játéknak fogom kérni tőlük (többel nem terhelem őket), és azok fényében értékelem a meccseket.

Látom őket heti háromszor, van akit csak kétszer, és az edzések folyamatában nem mindig tudom felmérni, hogy ki hol tart önmagához képest (most még nem beszélhetünk csapatról – bár a mai meccsek megmutatták, hogy dehogynem!) Ezek a mérkőzések azok, ahol sztresszhelyzetben, éles körülmények között megmutathatják (nemcsak nekem, hanem a szüleiknek is, sőt, saját maguknak is bizonyíthatnak), hogy mennyit fejlődtek, dolgoztak-e az elmúlt időszakban.

Kicsit féltem, mert éreztem, hogy megérkezéskor mindenki mindennel foglalkozott (10 évesek!!!) csak a lényeggel nem. Ilyenkor jönnek a hasonló kérdések: Ez nagyobb pálya, mint a mienk? Magasabban van a gyűrű? Az ellenfelünk jobb, mint mi? Ehetek még valamit? Meccs közben ki lehet menni pisilni? stb.

Készültem ilyesmire, sőt, mindenkinek a cipőfűzőjét leellenőriztem, a kulacsának tartalmát, mennyiségét, a pálya csúszós, ezért vizes törülközőt is vittünk. Egyszóval minden klappolt, még az összeállítás is jónak ítéltem (kezdő négyes, második négyes)

A pályán viszont minden félelmem elmúlt. Jöttek a szerzett labdák, fegyelmezett védekezés, és amire nem nagyon számítottam a pontok is szépen gyűltek. Mindenki odatette magát, s meglepetésemre dinamikus fejlődést láttam kivétel nélkül mindenkinél. Az első meccs meg is lett, de még ezt a fajta sorozaterhelést nem tudjuk (majd fogjuk), s a második mérkőzésen már nagyon elfáradtunk. Pedig ott is a harmadik negyed végéig tartottuk magunkat, de ott bedarálódtunk. Hozzáteszem, hogy, bár rendkívül sportszerű ellenfelünk a kötelező emberfogást nem tartotta be (nem szándékosan, csak egyelőre a gyerekek még nem tudnak határt szabni labdafixáltságuknak), így el is engedtem ennek fényében ezt a mérkőzést.

Összegezve: mindenkire büszke vagyok, sokat fejlődtetek, bizakodó vagyok a jövő tekintetében, de kérlek benneteket, hogy az edzésmunkátok legyen még komolyabb, mert az elvégzett munkát senki nem tudja tőletek elvenni!

Lovagok

Döcögősen indult az első pár perc, de kiderült a végére, hogy ez csak a túlzott izgalomnak volt betudható. Az első két negyedben több labdát adtunk el, mint a Molten, s a helyzetkihasználásunk is hasonlított a jelen világ morális állapotához.

Mivel az első két negyedben felváltva játszunk, kevés lehetőség akadt a rotálásra, bár igyekeztünk akár időkéréssel, akár cserével nyugtatni a túlfokozott állapotot. Szünetig ez sajnos nem igazán sikerült.

Talán a szünet, talán az utolsó két negyed, valamint a rotálás szabadsága meghozta azt a nyugalmat, amit már a mérkőzés elején megalapozhattunk volna. Innen jelentek meg azok az elemek is, amit kértünk tőlük, s alakult viszonylag simává az eredmény.

A hozzáállást nagyon tükrözi, hogy az utolsó két percben a padon lévő játékosok mindannyian játéklehetőségért fohászkodtak. Maradjon meg ez a fajta játékéhség a továbbiakban is.

Amazonok

Kedden délután Dunaharasztiban folytatódott U15-ös Serdülő Leány csapatunk bajnoksága.

A tavalyi évben kétszer is küzdöttünk velük és eddig még nem termett babér.

Most sem sikerült a bravúr, viszont az előző meccshez képest jelentős javulást láthattunk.

Ami a legfontosabb és egyben, amiben a legtöbbet fejlődtünk az a küzdés, az alázat, az egymás bíztatása segítése mind a pályán mind a kispadon!!!

Szuper volt látni, hogy amit az edzésen gyakoroltunk azt megcsináltátok. Így elhiszitek, hogy van értelme a cselezésnek a gyors indításoknak.

Több új és eddig nem játszott játékosok is pályára léptek és ők sem vallottak szégyent. A második negyedben nagyon fiatal csapattal léptünk pályára és itt éreztük a hiányzó játékosaink hiányát.

Ami viszont fantasztikus volt, hogy a második félidőt döntetlenre tudtuk hozni úgy hogy a harmadik negyedet megnyertük.

Amire még büszkék lehetünk az az, hogy a mérkőzés végén a játékvezetők is kiemelték, hogy így küzdeni csapatot még nem láttak!!!

Ebből már sokkal jobb lesz tovább lépni. Ezt kell mindenkinek elvinnie magával.

Labdarúgás

U9

12/12!
U9-es korosztályunk idei 3. alkalommal vett részt a Bozsik-fesztiválon, a megszokott Kezdő és Haladó csoportokban. Előbbiben 1 csapattal még az utóbbi csoportban 2 csapattal csaptunk a lovak közé… úgy ahogyan kell! Előzetes elvárások között szerepelt fő erényként a gyorsaság, a pozíciók fegyelmezett megtartása, az agresszív letámadások az ellenfél térfelén, és eredményes helyzetkihasználás, és természetesen a legfontosabb, hogy élvezzék a játékot.

Kezdő csoport: Domán Levente (K), Doó Csongor, Husz Oresztész, Nádházi Zsombor, Borbély Áron, Kovács Péter Larion).

1.Gyáli BKSE – Kastélydomb B 5:3
2. Kastélydomb A – Gyáli BKSE 0:1
3. Mini Talent- Gyáli BKSE 1:2
4. Gyáli BKSE – Péteri KSK 5:4

Haladó csoport:
(A) Göbölyös Levente (K),Sebők Áron, Gyurcsó Ádám, Morvai Benedek,Rétesi Bence
(B) Zseli Máté (K) Tóth Mihály, Virlics Olivér, Sebők Ákos, Kovács Péter Larion

1. ESMTK – Gyáli BKSE (B) 1:6

Gloriett (B)- Gyáli BKSE (A) 0:7

2. Gyáli BKSE (B) – Gloriett (A) 3:2
ESMTK – Gyáli BKSE (A) 0:10

3. Gloriett (B) – Gyáli BKSE (B) 2:4
Gyáli BKSE (A) – Gloriett (A) 2:0

4. Gyáli BKSE (A) – Gloriett(B) 3:0
ESMTK – Gyáli BKSE (B) 1:4

Edzői Különdíj: Kovács Péter Larion és Zseli Máté.
Bozsik különdíj: Sebők Áron, Virlics Olivér, Nádházi Zsombor

Az eredmények magukért beszélnek. Csapataink domináltak a mérkőzéseken, gyors labdajáratást, kreatív passzkombinációkat, eredményes támadó játékot sikerült hozni. Védekező játékunkban fegyelmezett jó ütemű szerelések voltak jellemzőek, de az egyszerű megoldásokat alkalmaztuk javarészt. Pl. gyorsan zártunk, és az oldalsó pontrúgásainkat sikerült gyorsan az ellenfél védő zónája mögé bejuttatni és gólra váltani az adódó helyzeteket. Kapu elé belőtt labdákat mi értük el hamarabb az 1vs1es párharcok javát megnyertük.

Gratulálunk a csapatnak, profi munka volt!Sok munka van még előttünk, de látszik hogy azért mögöttünk is. Roli bácsi és Dávid bácsi nagyon büszke az egész csapatra.
Köszönjük a segítséget Zseli Márk bácsinak és Rétesi Csabi bácsinak illetve köszönjük a szurkolóinknak, szülőknek a bíztatást!
Ari Gergely láz miatt sajnos nem tudott a csapattal tartani, de mihamarabbi jobbulást kívánunk az egész csapat nevében!

A Gyáli BKSE U9-es csapata szerdán egy 16 csapatos tornán vett részt a Puebla szervezése által. A csoportunkat sikerült 100%-an megnyerni. Az első mérkőzést a Puebla csapata ellen kezdtük, ahol a szokásos alvás és nem a tanultak jelentek meg, de így is 5:1re tudtunk nyerni. A második mérkőzésen már felébredtek a gyerekek és kicsit meg is nyugodva elkezdték játszani azt, amit tudnak, így 5:1-re sikerült legyőznünk a Csepel U8 csapatát. A 3. mérkőzést az ugyan úgy 6 pontos Dabas Gyónnal játszottuk, akiket gyönyörű játékkal 6:2re legyőztünk így csoport elsőként jutottunk tovább a negyeddöntőbe, ahol a Soroksár csapata ellen kellett meg küzdenünk, ahol 2:0-ás győzelemmel tovább hasítva sikerült az elődöntőbe kerülnünk. Itt a döntőbe jutásért a Csepel U9-es csapatát kellett felülmúlni, ami sikeresen megvalósult, hisz 2:0ás győzelemmel zártuk a mérkőzést.

A döntőben a Mészöly focisuli ellen játszottuk, akik zsinórban 5x megnyerték a Puebla rendezésű tornát. A döntőben is sikerült megszerezni a vezetést Sebők Áron bomba góljával, de az ellenfél sajnos fordítani tudott. Így 2:1es vereséget szenvedtünk.

Sokszor láttam küzdeni a gyerekeket, de most akkorát mentek, hogy egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Számunkra Dávid bácsival a meccsen mutatott ember feletti dolgok 8-9 évesen többet ért, mint ha megnyertük volna a tornát. És itt mutatkozik. hogy az akarat és a kemény munka kifizetődő. Külön köszönöm a SZÜLŐKNEK azt a bíztatást, szurkolást, ami tuti lendített a gyerekeken.

Nagyon köszönöm Szabó Dávid kollégámnak, aki a hajnali munka után is első dolga az volt hogy minél hamarabb oda érjen a tornára.

Büszkék vagyunk rátok!